Ha egy vezető pontosan tisztában van azzal, hogy a választók 60%-a határozottan elutasítja, ő mégis kétharmados többséggel próbálja rájuk erőltetni magát és az illiberális hülyeségeit elképzeléseit, akkor az a vezető semmiképpen nem egy nagy formátumú politikus, főleg nem államférfi, hanem egy küldetéstudatos és/vagy hatalommániás gazember. Nyilvánvalóan nem szolgálni akarja a választóit, hanem uralkodni felettük. S minél előbb megbukik, annál jobb.

Immár nyolcadik éve teltek úgy a napjaink, hogy mind kevésbé reménykedhettünk az Orbántól és rendszerétől való megszabadulásban. Hiába jöttek elő folyamatosan az olyan ügyek, amelyek minden valódi demokráciában minimum kormányválságot okoztak volna, nálunk egy rövid ideig tartó szerecsenmosdatáson és felháborodáson túl sosem történt semmi érdemleges.

Pár nap múlva azonban olyasmi következhet, amit nem söpörhet a szőnyeg alá a Fidesz házi főügyésze, és hiába bagatellizál vagy torzít majd el a kormánymédia. Kiderülhet ugyanis, hogy hiába nem lett semminek következménye az adott pillanatban, attól még a választókban felejthetetlen nyomot hagyott minden egyes mutyi, túlárazás, saját láb, stadion, kétharmaddal visszaélés, a zöld dosszié, a baltás gyilkos, a kopaszok, a lenyúlt EU-s pénzek, a förtelmes plakátok. S persze még nagyon sok minden más.

A legtöbben talán bele se gondoltunk még, pedig végre valóban ízlelgethetjük a gondolatot: ennek a hétnek a végén a Fidesz akár meg is bukhat! Hiába a rájuk hangolt választási rendszer, hiába a megvezetettekből, megfélemlítettekből és a hasznot húzókból álló kétmilliónyi szavazóbázis. Mindez könnyen kevés lehet a felháborodás és elégedetlenség küszöböt rég átlépő mértékével szemben, és akkor vasárnap jöhet a bombameglepetés!

Rengeteg választó felismerte ugyanis, hogy Magyarország számára most valódi történelmi vészhelyzet van. A sorban harmadik Fidesz-kormány épp olyan lenne, mint egy drámai trilógia befejező része, amelyben minden kocka a helyére kerül, azaz kiteljesedik a NER. S annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok többsége mintha nem érezné vagy nem akarná érezni ennek súlyát, a választók reálisan látják a felelősségüket, s megtalálták a módját, hogy a Fidesz megbuktatásán túl hogyan tudják az ellenzéket is együttműködésre bírni.

Minél magasabb választási részvétellel és okos, taktikus szavazással: pártlistán a legszimpatikusabb ellenzéki pártra, egyéniben viszont a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. 
   
Elképesztő módon benne van a levegőben, hogy most mindkét tényező erőteljesen működni fog! Egyre kevésbé hallani olyan kijelentéseket, hogy "én nem megyek szavazni", "engem nem érdekel az egész", s úgy tűnik, a taktikai szavazás jelentőségével is mind többen tisztában vannak. (Az már csak hab a tortán, hogy vasárnap, a választás napján kellemes, napsütéses tavaszi időre van kilátás.)

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy már hátra is dőlhetünk, sőt, a következő napokban fontos igazán minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy maximalizáljuk a kormányváltás esélyét. Ha számunkra már egyértelmű is, hogy elmegyünk szavazni, s az is, hogy taktikusan voksolunk, azt semmiképp ne tartsuk magától értetődőnek, hogy a munkatársaink, barátaink is így tesznek majd. Menjünk inkább biztosra: győződjünk meg róla, kérdezzük meg, s ha kell, tájékoztassuk őket! Akár segíthetünk is nekik azzal, hogy utánanézünk, ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt az ő körzetükben. 

A hátralévő néhány nap bőven elég lehet pár rövid beszélgetésre, telefonra vagy email-re, feltétlenül használjuk ki! Nehogy csak egy egészen kis plusz hiányozzon majd ahhoz, hogy végre valami ilyesmit halljunk a híradásokban: "A Fidesz-KDNP nyolc év után elvesztette parlamenti többségét!". (Ami persze a közmédiában még valahogy úgy lesz tálalva, hogy "A választók közel fele elsöprő, 80%-os többséggel újra a Fidesz-KDNP-nek szavazott bizalmat!" – de attól még kezdhetnek majd pakolni.)  

Már csak rajtunk múlik! A Választói Együttműködés Rendszere – azaz a VER – igenis legyőzheti a NER-t!

S akkor várhatóan az ország számos főterén és főutcáján spontán ünneplés lesz a vasárnap esti program, focista miniszterelnökünk pedig csodálkozva láthatja majd, hogy a 2016-os foci EB-s szereplésünk után mi tud még több különböző gondolkodású és pártállású embert kivinni az utcára egy nagy közös ünneplésre: az ő 2018-as bukása!

(kép: 24.hu)