Igen, Trianon 2. A különbség csupán annyi, hogy most sokak számára még nem olyan egyértelműek a várható tragikus következmények, mint lehettek akkor, amikor egyik napról a másikra elcsatolták az ország nagy részét.

Bár sok ellenzéki szavazó igyekezett mindent megtenni azért, hogy ez ne következzen be, az erőfeszítések végül csupán arra lettek elegendőek, hogy ne négyötödös legyen a Fidesz győzelme, hanem "csak" kétharmados.

A kezdeti néhány órás sokkot követően folyamatosan jelennek meg a lehetséges magyarázatok. Ha kicsit mögé nézünk a legnépszerűbbeknek, találhatunk valamit, ami mindegyikben egyértelműen közös!

Klasszikus választási csalás
Ismerve a Fideszt és bizonyos helyi támogatóinak érdekeit, biztosra vehetjük, hogy lehettek kisebb stiklik, amelyekkel egyesek megpróbálták bebiztosítani, hogy az ő szavazókörükben elegen szavazzanak "helyesen". Azt azonban kizárnám, hogy ezeknek számottevő hatásuk lett volna a végeredményre, annyira talán még nem afrikai a választásunk lebonyolítása. Viszont ha kiderülne, hogy mégis, akkor nem kellene Columbo-nak lennünk, hogy kiderítsük, melyik párt állhatott emögött.

Az ellenzék tehetetlensége, ill. egyes ellenzéki pártok aknamunkája 
Az ellenzéki pártok nyolc éves teljesítménye valóban totális kudarcnak tűnhet, de nem gondolhatjuk azt, hogy az 5-6 komolyan vehető párt mindegyikében kizárólag amatőr, felkészületlen, önző politikusok ücsörögnek, akik az együttműködés nyilvánvaló szükségességét sem képesek felfogni, s csak a saját pecsenyéjüket sütögetik. Vannak ilyenek, persze, talán többen is, mint elegen. De vegyük számba azt is, hogy az ellenzék ki van szorítva a közmédiából, kényszerpályán mozog, el van lehetetlenítve, pénzügyileg kiszolgáltatott, beépített emberek szabotálják a hatékony, eredményes működést, stb. Hallhattunk ilyesmikre utaló elszólásokat bőven, s láthattuk is a "veszélyessé vált" ellenzékiek lejáratását, kicsinálását. No és vajon ki lehet mindennek a hátterében? Kinek állhat érdekében, ki nyerhet vele? A válasz helyett kis segítség: komoly erőforrások, médiafölény és némi titkosszolgálati maszekolás nélkül mindez nem lehetséges.

A Fideszre szabott választási rendszer
Erről kell a legkevesebbet beszélnünk. Az összes választópolgár 31%-ának, a megjelentek kevesebb, mint felének támogatásával a Fidesznek biztos kétharmada lett. S melyik is volt az a párt, amelynek 2010-ben is kétharmada lett, amellyel ilyen változtatásokat eszközölhetett a választási rendszerben, s nem is tartotta etikátlannak ezt megtenni?

A vidéki szavazók
Biztosan vannak közöttük is, akik az elveikkel szembefordulva, érdekből szavaztak, de a számuk biztosan elenyésző. Azt pedig badarság állítanunk, hogy kétmillió vidéki ember teljesen hülye és tudatosan támogatja a nagyüzemi közpénzrablást. Egyátalán nem! Jószándékú, becsületes, dolgos emberekre gondoljunk, akik az általuk elérhető információk alapján épp megfelelően szavaztak – amint azt Földes András kiválóan állapította meg ebben az indexes cikkében. (Pl. egy vidéki kisváros lakótelepén, ahol főleg nyugdíjasok élnek, a telepi kábeltévé alapcsomagját a közmédia és a Vajna-tévék jelentik. Az RTL-ért már pluszban kell fizetni, amit nagyjából senki nem tesz meg, hiszen "majd nézzük helyette a TV2-t".)
Sok helyen kizárólag olyan üzeneteket, annyi időn keresztül és olyan módon kap a lakosság, hogy nem is lehet más a reakciójuk. Gyakorlatilag hipnotizálják őket, ezért nincsenek is valódi döntési helyzetben. Ne legyünk teljesen biztosak benne, hogy rajtunk nem működne ugyanez a tudományos alapossággal kifundált pszichológiai hátterű hatásmechanizmus, ha pontosan az ő helyzetükben lennénk!
S vajon kinek állhatott érdekében, hogy ilyen manipulációkat alkalmazzon ezeken az embereken, ki nyert azzal, hogy így nem maradt kétséges, kire fognak szavazni? Kinek lehetett hozzá szakembergárdája, médiája, erőforrásai – és arcátlansága?
Ahogy fentebb említésre került, nagymértékű klasszikus választási csalás valószínűleg nem volt. A többi megállapítással kapcsolatban pedig mindenki döntse el, lehetett-e olyan hatásuk a választásokra, ami jelentős, de nem éppen fair előnyhöz juttatta valamelyik résztvevőt. Azaz történt-e nem klasszikus, nagypályás választási csalás, ami vasárnap már teljesen szükségtelenné tette a kispályás klasszikust!

Ezek után pedig nem is kell megneveznem az ország legújabb tragédiájának kizárólagos okozóját, mert valamennyien pontosan kikövetkeztettük a megfejtést. A helyzet persze ettől sem változik, de legalább tudjuk, ki okolható alapvetően a kudarc miatt, ki a valódi ellenfél, milyen szándékai és módszerei vannak, s mire számíthatunk tőle a következő években.

Továbbá azt is felismerhetjük, hogy mi magyarok, közel 10 millióan eléggé magunkra maradtunk. (Szándékosan ideértve a 2 millió feletti Fidesz-szavazót is: ők épp úgy elszenvedői a NER-nek, mint az ellentábor, hiába nem tudnak róla még.) A választási rendszer ugyanis nem lesz kijavítva, az ellenzéki pártok rövid pórázon tartása megmarad, ahogy a folyamatos agymosás is. Így pedig nagyon komoly feladat lesz kitalálni, mit tehetünk ebben a helyzetben. De semmiképp ne adjuk fel!

Oroszországban valószínűleg sokan és sokat tudnának mesélni erről...

Ha egy vezető pontosan tisztában van azzal, hogy a választók 60%-a határozottan elutasítja, ő mégis kétharmados többséggel próbálja rájuk erőltetni magát és az illiberális hülyeségeit elképzeléseit, akkor az a vezető semmiképpen nem egy nagy formátumú politikus, főleg nem államférfi, hanem egy küldetéstudatos és/vagy hatalommániás gazember. Nyilvánvalóan nem szolgálni akarja a választóit, hanem uralkodni felettük. S minél előbb megbukik, annál jobb.

Immár nyolcadik éve teltek úgy a napjaink, hogy mind kevésbé reménykedhettünk az Orbántól és rendszerétől való megszabadulásban. Hiába jöttek elő folyamatosan az olyan ügyek, amelyek minden valódi demokráciában minimum kormányválságot okoztak volna, nálunk egy rövid ideig tartó szerecsenmosdatáson és felháborodáson túl sosem történt semmi érdemleges.

Pár nap múlva azonban olyasmi következhet, amit nem söpörhet a szőnyeg alá a Fidesz házi főügyésze, és hiába bagatellizál vagy torzít majd el a kormánymédia. Kiderülhet ugyanis, hogy hiába nem lett semminek következménye az adott pillanatban, attól még a választókban felejthetetlen nyomot hagyott minden egyes mutyi, túlárazás, saját láb, stadion, kétharmaddal visszaélés, a zöld dosszié, a baltás gyilkos, a kopaszok, a lenyúlt EU-s pénzek, a förtelmes plakátok. S persze még nagyon sok minden más.

A legtöbben talán bele se gondoltunk még, pedig végre valóban ízlelgethetjük a gondolatot: ennek a hétnek a végén a Fidesz akár meg is bukhat! Hiába a rájuk hangolt választási rendszer, hiába a megvezetettekből, megfélemlítettekből és a hasznot húzókból álló kétmilliónyi szavazóbázis. Mindez könnyen kevés lehet a felháborodás és elégedetlenség küszöböt rég átlépő mértékével szemben, és akkor vasárnap jöhet a bombameglepetés!

Rengeteg választó felismerte ugyanis, hogy Magyarország számára most valódi történelmi vészhelyzet van. A sorban harmadik Fidesz-kormány épp olyan lenne, mint egy drámai trilógia befejező része, amelyben minden kocka a helyére kerül, azaz kiteljesedik a NER. S annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok többsége mintha nem érezné vagy nem akarná érezni ennek súlyát, a választók reálisan látják a felelősségüket, s megtalálták a módját, hogy a Fidesz megbuktatásán túl hogyan tudják az ellenzéket is együttműködésre bírni.

Minél magasabb választási részvétellel és okos, taktikus szavazással: pártlistán a legszimpatikusabb ellenzéki pártra, egyéniben viszont a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. 
   
Elképesztő módon benne van a levegőben, hogy most mindkét tényező erőteljesen működni fog! Egyre kevésbé hallani olyan kijelentéseket, hogy "én nem megyek szavazni", "engem nem érdekel az egész", s úgy tűnik, a taktikai szavazás jelentőségével is mind többen tisztában vannak. (Az már csak hab a tortán, hogy vasárnap, a választás napján kellemes, napsütéses tavaszi időre van kilátás.)

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy már hátra is dőlhetünk, sőt, a következő napokban fontos igazán minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy maximalizáljuk a kormányváltás esélyét. Ha számunkra már egyértelmű is, hogy elmegyünk szavazni, s az is, hogy taktikusan voksolunk, azt semmiképp ne tartsuk magától értetődőnek, hogy a munkatársaink, barátaink is így tesznek majd. Menjünk inkább biztosra: győződjünk meg róla, kérdezzük meg, s ha kell, tájékoztassuk őket! Akár segíthetünk is nekik azzal, hogy utánanézünk, ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt az ő körzetükben. 

A hátralévő néhány nap bőven elég lehet pár rövid beszélgetésre, telefonra vagy email-re, feltétlenül használjuk ki! Nehogy csak egy egészen kis plusz hiányozzon majd ahhoz, hogy végre valami ilyesmit halljunk a híradásokban: "A Fidesz-KDNP nyolc év után elvesztette parlamenti többségét!". (Ami persze a közmédiában még valahogy úgy lesz tálalva, hogy "A választók közel fele elsöprő, 80%-os többséggel újra a Fidesz-KDNP-nek szavazott bizalmat!" – de attól még kezdhetnek majd pakolni.)  

Már csak rajtunk múlik! A Választói Együttműködés Rendszere – azaz a VER – igenis legyőzheti a NER-t!

S akkor várhatóan az ország számos főterén és főutcáján spontán ünneplés lesz a vasárnap esti program, focista miniszterelnökünk pedig csodálkozva láthatja majd, hogy a 2016-os foci EB-s szereplésünk után mi tud még több különböző gondolkodású és pártállású embert kivinni az utcára egy nagy közös ünneplésre: az ő 2018-as bukása!

(kép: 24.hu)
 

Kezdem azzal, hogy én nem tartozom azok közé, akik szigorúan helytelenítik, ha valaki nem vesz részt egy parlamenti választáson vagy népszavazáson. Tiszteletben tudom tartani az álláspontodat, mert szerintem egy többé-kevésbé működő demokráciában teljesen elfogadható az is, ha az emberek bizonyos hányada nem él a választójogával. Ahol a választási rendszer a lehetőségeken belül igazságos, a választható pártok nem él(het)nek vissza a játékszabályokkal, és a választási lehetőségek egyike sem egy autoriter, már-már diktatórikus rendszer, ott nyugodtan tartózkodhatnak mindazok, akik nem érdeklődnek a politika iránt. Sőt, tulajdonképpen egy tisztességes lépés a részükről, hogy elismerik a hozzá nem értésüket, tájékozatlanságukat, s azokra bízzák az eredményt, akik kellően felkészültnek érzik magukat a felelősségteljes döntéshez.

Csakhogy... 2018-ban Magyarországon a legkevésbé sem állnak fenn ilyen ideális körülmények, az említett jellemzők mindegyikének épp az ellenkezője érvényes sajnos. Nekünk most nem elég a legszimpatikusabb politikusra vagy a legelfogadhatóbb pártprogramra voksolnunk, s a lehetséges következmények sem olyasmik lesznek, hogy az egészségügyre vagy autópályákra költünk majd többet, hogy az oktatás ingyenességét terjesztjük ki vagy a segélyezettek körét bővítjük. Az előttünk álló választás messze túlmutat az ilyesmi részleteken: arra irányul, hogy maradjon-e az évek óta következetesen épített mutyizós, kiskirályos, gyűlöletkeltő, hazudozó, agymosó, a polgárait egymás ellen fordító rendszer, vagy ideje teret engednünk végre valami egészen másnak!

Ez pedig csak egy egészen egyszerű eldöntendő kérdés, amelyre minden gondolkodni tudó embernek kell, hogy legyen válasza. Még azoknak is, akik a lehető legtávolabb érzik maguktól a politikát.
Hiszen mindenki látja a gyűlöletkeltő plakátok folyamatos áradatát, mindenkinek feltűnnek a környezetéből külföldre távozók tucatjai, s mindenki érzi az állandó, indokolatlan harci hangulatot, mintha valami "agresszív kismalacok országa" lennénk. Nem kell a politikával foglalkozni, nem kell egyetlen TV híradót sem megnézni, elég csak néha kilépni az utcára. És mindez csak a nyilvánvaló, eltitkolhatatlan része mindannak, ami miatt mind többen gondolják úgy, hogy nálunk nem egyszerűen rossz, hanem egyenesen katasztrofális irányba mennek a dolgok. (Örülj, ha nem látsz belőle többet!)

Április 8-án valójában arról kell véleményt nyilvánítanunk, hogy ilyen országban akarunk-e élni továbbra is, vagy inkább valami egészen másmilyenben. Mondjuk egy tisztességes, igazságos, haladó, modern, nyitott, elismert – azaz cool Magyarországon. (Vagy legalább egy olyanban, amely határozottan ilyen irányba tart.) Hogy ez a Fidesz esetleges elzavarásával azonnal elkezd megvalósulni, azt sajnos nem lehet garantálni. Azt viszont mindenképp, hogy a maradásukkal a helyzet még a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz, hiszen nyolc éve láthatjuk nap mint nap, hogy mindig és mindennél van lejjebb.

Persze kellemetlen, hogy a biztos rosszat, az egyértelműen lefelé ívelő pályát csak egy olyanra cserélhetjük, ami talán jobb lesz, s talán felfelé tart majd, de a jelenlegi helyzetben nincs más választásunk. Esetleg ha megálljt parancsoltunk volna a dolgok elfajulásának már évekkel ezelőtt... De nem tettük. (Többen ugyebár nem is foglalkoztunk a politikával, akik meg igen, azok – több százezred-magukkal – épp nem értek rá kitartóan tömegtüntetni.) Így mostanra csak ez az opciónk maradt, azonban ne feledjük, hogy ez is jóval több a semminél! Ha ezt is elbaltázzuk, legközelebb talán csak egy orosz mintájú színjáték-szavazáson próbálkozhatunk, borítékolható végeredménnyel. 

Végül pedig hadd írjak egy számodra talán meglepőt. A Fidesznek a 2010-es, kétharmados hatalomra kerülése után egyik első dolga volt a választási rendszer alapos átalakítása. Nem untatlak ennek részleteivel, de a lényege, hogy azóta akár kétharmados többséget tudnak szerezni úgy is, hogy az ország 60%-a ki nem állhatja őket. Ehhez csak az kell, hogy az ő biztos szavazóik mindenképp elmenjenek szavazni (el is mennek, hidd el), az őket nem kedvelők közül viszont minél többen otthon maradjanak. Vagyis te is kellesz hozzá, a te távolmaradásod is be van kalkulálva, rád is számít Orbán Viktor. A gépezet részévé tettek úgy is, hogy határozottan kerülöd a politikát!

Hogy döntesz? Teljesíted az elvárást és támogatod a Fideszt abban, hogy a következő pár évben is háborítatlanul ellophassák, amink még megmaradt? Hogy épüljenek a stadionok, rothadjanak a kórházak? Szeretnéd, hogy továbbra is egyfolytában plakátokon utálkozzunk, hogy a véleményt nyilvánító középiskolások 50 ezres "közlekedési" bírságokat kapjanak, s hogy Orbánék elégtételt vehessenek az ellenfeleiken (azaz bárkin), ahogy ígérték? Akkor csak annyit kell tenned április 8-án is, hogy minél messzebb elkerülöd a szavazókörödet.

Ha viszont a te hócipőd is tele van ezzel az egész felfordulással és mocsokkal, ha visszakapnád már azokat a nyugalmas hétköznapokat, amelyeken nem jön szembe mindenhol valami migránsozás, sorosozás, EU-zás vagy ENSZ-ezés, amelyeken nem harcolunk folyton egy aktuális fantom-ellenséggel, hanem a kormány csendben teszi a dolgát kizárólag a valódi problémák megoldásán fáradozva, akkor most az egyszer mindenképp kerekedj fel kérlek, s nézd meg, hogy is néz ki egy szavazófülke belülről..;)

Több millióan leszünk hálásak érte.


 

Van egy kérdés, amiről valószínűleg méltatlanul kevés szó fog esni az áprilisi választásokig hátralévő pár hétben is, pedig a dolgok jelenlegi állása szerint döntő hatása lehet annak kimenetelére.

Mielőtt a kérdést nevesítenénk, tegyünk egy kis kitérőt, s gondoljunk bele a következő evidenciákba.

Szülőként érthetően fontosnak tartjuk, hogy kiskorú gyermekünk internetezési szokásait, on-line tevékenységét lehetőségeink szerint kontrolláljuk. Megalapozottan és teljes joggal aggódunk amiatt, hogy a neten félrevezethetik, kihasználhatják, megkárosíthatják – amit nyilván meg akarunk előzni, az ő érdekében is.

Ha nagykorú gyerekünket egy rossz hírű szekta megpróbálná behálózni, a gondolkodását tudatosan átformálva eltávolítani a családjától, barátaitól, céljaitól, akkor bizonyára kötelességünknek éreznénk a segítségére sietni. Még akkor is, ha ő maga határozottan tiltakozna ez ellen, s talán nem is lehetne egyértelműen megítélni, hogy az önálló, felnőtt ember döntéseibe avatkozunk-e be épp vagy valóban segítünk neki.

Amikor pedig olyasmiről hallunk, hogy az ún. trükkös csalók milyen újabb módszerrel próbálják átverni a naiv idős embereket, akkor teljesen természetes, hogy mielőbb tovább adjuk az információt a potenciálisan érintett hozzátartozóinknak. Felvilágosítva őket, hogy legyenek óvatosak, ne higgyenek el bárkinek bármit, mert ezzel ők is könnyen áldozatává válhatnak az ilyen trükköknek.

Ezek után pedig a bevezetésben említett kérdés szinte magától adódik.

A hatalom által folyamatosan félrevezetett, manipulált, rettegővé és gyűlölködővé tett, s így kihasznált hozzátartozóink miatt nem kell aggódnunk, nem kell figyelmeztetnünk őket, nem kell segítenünk rajtuk?

                  Kép: hvg.hu

Ma már minden reálisan gondolkodó, tájékozódó, a történelem meghatározó aspektusait legalább nagy vonalakban ismerő ember tudja, mi folyik az utóbbi években Magyarországon. Számukra egyértelmű, hogy a kormánypárt valódi teljesítmény híján és helyett csak amolyan hatalomtechnikai megoldások alkalmazásával próbál hatalmon maradni. A "hatalomtechnika" szó pedig – megnyerő hangzása ellenére – nagyjából a választók megvezetésének, átverésének tudományát jelenti, különösen nálunk!  

Hiszen nem pont úgy édesgetik magukhoz a naiv, tájékozatlan, befolyásolható szavazókat, mint pl. egy perverz bűnöző a kiszolgáltatott gyerekeket a neten?
Nem épp olyan precíz, kifinomult, tudományos alaposságú manipulációs technikákat alkalmaznak – tökéletesen keverve a féligazságokat a totális hazugságokkal –, mint az önjelölt szektavezérek?
A rezsicsökkentés, a 10 ezer forintos karácsonyi utalvány, a választási krumpliosztás nem ugyanolyan mézesmadzagok, mint amilyenekkel a trükkös csalók operálnak?

Ha átlátunk mindezeken, akkor elkerüljük Vajna TV-it, Mészáros és Habony "olvasnivalóit", s persze a köztévét, ahol már szinte csak a gyerekmesék mentesek a következetes agymosástól. (Ahogy egy hipnotizőr bemutatóján is kerülnénk a lehetőséget, hogy a show alatt rajtunk demonstrálja a "mester", milyen nagymértékben uralható az akaratunk.)

De mit tegyünk azt látva, hogy barátaink, szüleink vagy nagyszüleink viszont tökéletesen ideális fogyasztói a propagandának? Hogy annak hatására évek óta pontosan akkor, azt és úgy gondolják, ahogy azt a Fidesz "hatalomtechnikus szakemberei" előre eltervezik, kiszámítják, paraméterezik?

Amikor már az arab világ vezető hírcsatornája is a magyar közmédia elképesztő kézivezéreltségén röhög csodálkozik, amikor a legtöbb televízió, rádió, plakáthely és sajtótermék a Fidesz fennhatósága alatt működik, kizárólag annak érdekeit szolgálva, akkor valóban mindenkinek a magánügye az, hogy mit néz, mit hallgat, mit olvas?

Alighanem eljött az ideje, hogy újragondoljuk ezt a közvélekedést... Vagy tényleg az a normális, ha csendben hagyjuk pár valószínűsíthető maffiózónak, hogy kényükre-kedvükre hülyítsék a szeretteinket? Ez nem egyfajta bűnpártolás? Méghozzá egy olyan bűn passzív támogatása, amelynek mi magunk is a károsultjai, elszenvedői vagyunk, s talán maradunk is!

Nem csak arról van szó ugyanis, hogy az ilyen "turpisságokkal" a kormány kicsit jobb színben tünteti fel magát, színezi, túlhangsúlyozza az elért eredményeit egy tisztességes határon belül. Nem! Hanem az átalakított választási rendszernek köszönhetően a biztos többség, de akár az újabb kétharmad az, amit a választók kvázi hipnotizálásával elér! Enélkül, sőt, csak egy kiegyensúlyozott, korrekt közmédiával – na jó, meg egy független főügyésszel – a Fidesz számára rég nem az lenne a kérdés, hogy meglesz-e a kétharmada, hanem hogy átlépi-e egyáltalán az 5%-os bejutási küszöböt!
 
Ennek tükrében pedig csak a kisebbik gond az, hogy pl. nagymamáink világképe finoman fogalmazva kicsit eltorzul. Az igazán súlyos következmény az ország, s benne mi magunk, a gyerekeink, unokáink katasztrofális jelene és jövője, ezért ha egy emberséges, tisztességes, bölcs, az országára és vezetőire igényes társadalom tagjának tartjuk magunkat, akkor ragadjuk meg az április 8-án adódó kivételes lehetőséget! Legalább a közvetlen környezetünkben próbáljuk meg felnyitni a propaganda foglyainak szemét, hívjuk fel a bizonytalanok, a notórius nem szavazók figyelmét a helyzet súlyosságára – vagyis tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ennek a szánalmasan méltatlan társaságnak az elmozdításáért!

Gratulálunk Márki-Zay Péternek, az őt támogató, kiváló munkát végző csapatnak! Nem utolsósorban pedig a vásárhelyi szavazópolgároknak, akik felismerték a tét nagyságát, a részvétel kivételes fontosságát, nem hagyták magukat félrevezetni, s volt bátorságuk is (!) a véleményük kinyilvánítására.

Ők mindannyian megtették a magukét. most pedig mi jövünk! Április 8-án egész Magyarországra kiterjed a "hódmezővásárhelyi csata". Köszönetünk jeleként könnyítsük meg az új városvezetés dolgát azzal, hogy azt követően ne egy újabb Orbán-kormány alatt kelljen működniük.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy

• Hódmezővásárhelyen egy rendkívül szimpatikus, feddhetetlen, helyben jól ismert és elismert jelölt indult a Fidesz nyilvánvaló bábjával szemben,
• MINDEN ellenzéki erő a leghatározottabban e független jelölt mögé állt,
• az országos választáson mások lesznek a játékszabályok: ott a vásárhelyihez közeli részvételi arány és szavazatmegoszlás is bőven a Fidesz többségét eredményezheti!

Reményteli ugyanakkor, hogy

• a Fidesz a megszokott ocsmány fegyvertárának szinte minden elemét bevetette most is,
• a város az egyik legbiztosabb fideszes fellegvárként volt ismert hosszú évek óta,
• a különbség nem csak marginális volt, hanem közel 16%!

fotó: index.hu

A legfantasztikusabb paraméter, s egyben a győzelem kulcsa pedig nem más volt, mint a kimagasló részvételi hajlandóság. Az áprilisi választásokhoz közeledve egyre kevesebb lehetőségünk van az ellenzéki pártok összefogásának kikényszerítésére – persze azért mindent meg kell próbálnunk, főként a vasárnapi eredmény ismeretében –, a minél magasabb részvételi arány azonban kizárólag rajtunk múlik! Ahogy az is, hogy szavazatainkat - főleg az egyéni képviselőjelöltekre leadottakat - mennyire hatékonyan használjuk fel. Ezzel kapcsolatban feltétlenül ajánlom az előző bejegyzésemet mindazoknak, akik ugyan szavaznának, de bizonytalanok a "kire?" és "hogyan?" kérdéseket illetően.

Markáns bizonyítékát kaptuk tehát tegnap annak, hogy a kormányváltás igenis egy reális cél lehet, de annak is, hogy az eléréséhez maximális választói fegyelemre és együttműködésre van szükség.
De hát a nagy célok már csak ilyenek: ha csupán a kanapén üldögélünk, akkor nem igazán engedik, hogy elérjük őket, ha viszont teszünk is értük, akkor még az is lehetséges, hogy a Fideszt elhelyezzük méltó és megszolgált helyére, a történelem szemétdombjára!

Tegyünk is meg minden tőlünk telhetőt, hogy ez megtörténjen!

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a Fidesz a legkevésbé sem válogat az eszközökben, ha hatalmának megtartásáról van szó. A választási rendszer átalakításával, médiafölényük gátlástalan kihasználásával, az ellenzék sajátos ellehetetlenítésével olyan viszonyokat teremtettek, hogy gyakorlatilag lehetetlen legyen őket legyőzni. Ami reálisan értékelve igaz is, azonban csak akkor, ha mi, választók a megszokott módon veszünk részt a játékban. (A játékban, amit a Fidesz az ellenzéke helyett valójában velünk játszik, a mi bőrünkre megy, a játékszabályokat azonban ők alakítják.)

Ha viszont nem a megszokott módon játszunk – nem úgy, ahogy várják, amire számítanak, amihez a szabályokat igazították –, hanem valami váratlant húzunk, akkor alaposan meglephetjük őket! Ehhez egy jó stratégiára van szükségünk, amellyel maximálisan kihasználhatjuk az ő gyengeségeiket és a mi erősségeinket, valamint egy belőlünk, kormányváltást akaró választókból álló intelligens "csapatra" a stratégia elszánt és hatékony alkalmazására.

Mint tudjuk, a Fidesz számára az az ideális, ha a kormányváltást akaró szavazók többsége inkább távol marad, akik pedig mégsem, azok szavazatai minél többfelé szóródnak. Ezt segítendő próbálják elültetni a köztudatban, hogy "ők leválthatatlanok", "csak a győzelmük mértéke kérdés", azaz hogy felesleges is elmenni ellenük szavazni. Sokan nevezik az észérvekkel kizökkenthetetlen Fidesz-szavazókat "birkáknak", de ha mi nem is megyünk el szavazni, vagy a helyzethez való alkalmazkodás nélkül szavazunk – tehát pontosan azt tesszük, amire a Fidesz számít –, akkor sajnos mi vagyunk az igazi birkák. 

Ahhoz, hogy ne legyünk azok, tegyük az "elvárások" ellenkezőit! Ha arra számítanak, hogy több ellenzéki jelölt között szórjuk szét a szavazatainkat, akkor szavazzunk pl. egyéniben a legesélyesebbre! Ha azt sugallják, hogy a potenciálisan ellenük szavazók inkább maradjanak otthon, akkor próbáljuk elérni, hogy a  mi környezetünkben ez ne így legyen! Legyünk kicsit aktívabbak, mint a korábbi választások alkalmával voltunk, hiszen a jelenlegi erősen lejtős pályán picit több kell a sikerhez. 

S akkor lássuk a címben említett 3+1 dolgot, ami a stratégiánk alapja lehet. Bár egészen egyszerűek, reálisak és könnyen kivitelezhetők, mégis óriási hatásuk lehet a választások kimenetelére, ha minél többen alkalmazzuk őket!

                          fotó: index.hu

1. A legalapvetőbb, hogy Te mindenképp menj el szavazni és voksolj a Viszlát Kétharmad Mozgalom által kigondolt, s mára egyre többek által támogatott remek taktika szerint: pártlistán a számodra legszimpatikusabb ellenzéki pártra, egyéniben viszont a helyben legesélyesebb ellenzéki jelöltre! (Ha nincs szimpatikus párt, akkor válaszd a "legkisebb rosszat", de lehetőleg azok közül, akiknél azért van esély az 5%-os bejutási küszöb átlépésére.) A mostani sajátos helyzetben így van a legnagyobb valós esély keresztülhúzni a Fidesz számításait. (Ha bővebben érdekel ennek háttere, ezen a blogon mindent megtalálsz róla.)

2. Ha vannak olyan közelebbi rokonaid (szüleid, nagyszüleid főleg), akik a jelenlegi kormányra készülnek szavazni, akkor kicsit beszélgess velük erről. Álláspontjukat tisztelve emlékeztesd őket, hogy a mostani választás kivételesen nagy hatással lehet a fiatalok jövőjére, nekik még több évtizeden át viselniük kell a mostani ámokfutás következményeit. Kérdd meg őket, hogy most legyenek tekintettel arra, hogy a gyerekeik, unokáik milyen világban szeretnének élni, s szavazzanak aszerint. Ha semmiképp nem hajlandók a Fidesz ellen voksolni, segítsenek legalább azzal, hogy otthon maradnak:) 
(Emlékezhetünk rá, hogy a Brexitről 51.89%-os szűk többség döntött, jelentős részben az 55 év felettiek szavazataival. Miközben a mára egyre nyilvánvalóbb hátrányok későbbi elszenvedői, a 35 év alattiak többsége maradt volna az EU-ban!)

3. Biztosan akadnak olyan barátaid, ismerőseid, akikről tudod, hogy nem szándékoznak elmenni szavazni. Kérj tőlük egy apró szívességet, mégpedig azt, hogy most kivételesen mégis menjenek el! Ha szerintük úgyis "minden párt egyforma", ha nekik úgyis "mindegy, ki lop éppen", akkor a kedvedért most szavazzanak a kormányváltásra. (Pontosabban szavazzanak ők is az 1. pont szerint.) Kellemes közös vasárnapi program lehet a szavazással egybekötött sörözés, mozizás, stb.:) Akár fel is ajánlhatsz egy szívességet cserébe, úgy tekintve a dolgot, mintha pl. kölcsönösen áthívnátok egymást egy baráttal bútort tologatni.

+1. Oszd meg ezt az írást, s képviseld a benne foglaltakat a közeledő választásokkal kapcsolatos személyes beszélgetésekben is. Az esélytelenséggel egyetértő pesszimizmus, az azt megerősítő legyintés helyett koncentráljatok arra, hogy mi magunk mit tehetünk mégis. Nekünk, választóknak nincsenek országos tévéink, rádióink, megyei lapjaink, ezért kizárólag saját magunkra, a kapcsolatainkra és személyes közreműködésünkre támaszkodhatunk. No meg a létszámunkra, ugyanis mi, akik kormányváltást akarunk, sokkal többen vagyunk – s még többen lehetünk –, mint akiknek jó így!

Nos, ennyi a "recept", s mivel a Fidesz trükkös kétharmada valójában legfeljebb 2 millió szavazót jelent, ennyi tényleg elég is lehet! Több hetünk van még április 8-ig, s a fentiek valójában apróságok, főleg a tét nagyságához képest. Ha személyenként csak egy nagymama jóindulatát sikerül elnyernünk, aki a  Fidesz helyett velünk szavaz, meg egy barátét, aki a távol maradás helyett tesz ugyanígy, akkor a kiinduló 1:1-es szavazatarány máris 3:0-ra változik a mi kis "privát szavazókörünkben"! Ráadásul ne feledjük: nem elsöprő győzelmet kell aratnunk, hanem csak a mérleg nyelvét átbillentenünk! Ez pedig nagyon jó eséllyel megvalósítható ezzel a stratégiával, HA nem egymásra várunk, hanem mindannyian megpróbáljuk hozzá tenni a magunk apró részét! A legrosszabb esetben "csak" megakadályozzuk a Fidesz újabb kétharmadát, de ha igazán jók vagyunk, a sima többségüktől is megfosztjuk őket. S akkor Magyarország következő Miniszterelnökét végre biztosan nem Orbán Viktornak hívják majd!

Használjuk ki a lehetőséget, tegyünk meg mindent, amit lehet, mert az meglehetősen valószínű, hogy több ilyen alkalmunk nem lesz. Hajrá!

Na, megint levelet kaptunk, a választás előtt két hónappal, magától a Vezértől. Stop Sorosat.

T. Feladó!

Nyomatékosan kérjük, hogy a továbbiakban NE zaklasson minket olyan kéretlen levelekkel, amelyekben már a megszólítás fele is hazugság. "Tisztelt Honfitársam!" – így kezdte ugyanis a legfrissebb irományát, s bár pechünkre valóban a honfitársai vagyunk, a valódi tisztelet legkisebb jelét sem tapasztaltuk még soha az Ön irányából.

Ha tényleg őszintén tisztelné azokat a milliókat, akinek a jelene, jövője, boldogulása sajnos nagymértékben Öntől is függ, akkor azt már mindannyian határozottan éreznénk. Nem csak az a másfél-kétmillió embertársunk vélné ezt érezni, akiket félre tud vezetni, ki tud használni, hanem mi valamennyien, közel 10 millióan lennénk vitathatatlanul biztosak ebben!

Persze Ön is tudja, s mi is tudjuk, hogy ezt a másfél-kétmillió biztos szavazót meg kell őriznie, egyben kell tartania, hiszen ők azok, akik a "mesterien" átalakított választási rendszernek és számos további arcátlan kavarásnak köszönhetően simán hatalomban tarthatják Önt és a bandáját. De hangsúlyozzuk: mindezt mi tudjuk – több millióan! Nem tud mindenkit átverni.

S van is a dologgal három komoly problémánk. Az egyik az, hogy ezek az emberek többnyire vagy tájékozatlanok, vagy tanulatlanok, vagy jóhiszeműségből megbíznak még Önben is – és ezekből semmi nem az ő hibájuk! Nehéz pl. úgy tájékozottnak lenni, hogy a legtöbbek által hozzáférhető hírforrás a maguk zsebében van, s éjjel-nappal, még egy focimeccs szünetében is az Önök hazugságait ismételgeti. Nem mindenkinek volt és van lehetősége tanult emberré válni, amikor a megélhetés napi gondot jelenthet, az oktatás színvonala pedig a béka feneke alatt keresendő. Az pedig, hogy sokan megbíznak Önben, végképp nem az ő hibájuk – annál inkább az Öné!
A második nagy problémánk éppen ez, hogy Ön a leggátlástalanabbul kihasználja ezeket az embereket: félrevezeti, félelemben tartja, s gyűlöletük felszításával akár rosszabb emberré is teszi őket. Pedig talán közöttük vannak a legtöbben, akiket a leginkább segítenie kellene és akik a leginkább megérdemelnék az őszinte és tisztességes bánásmódot az emberöltőnyi valódi országépítésük után.
S hogy mi a harmadik problémánk? Nos az, hogy ezek az embertársaink számunkra nem csak azt jelentik, amit Önnek, nem egyszerű "szavazócédulák". Ők a szomszédaink, kollégáink, rokonaink, sőt szüleink, nagyszüleink, maga pedig arcátlanul átveri és kihasználja őket! Ahelyett, hogy a több évtizede érlelt befolyásával, a tapasztalatával, s nem utolsó sorban a tőlünk kapott kivételes hatalmával egy békés, élhető, őszinte, a valódi problémákkal megküzdeni szándékozó és tudó, azaz NORMÁLIS Magyarország megteremtésén fáradozna...

Na de Hölgyek/Urak, Lányok és Fiúk! Ezt a levelet a mi drága miniszterelnökünk úgysem olvassa, vagyis "magunk között" vagyunk:) Így pedig a befejezés lehet valami pozitív is!
Higgyétek el: fel tudunk ébredni ebből a rémálomból! S nem csak úgy, hogy kimegyünk tüntetni, polgári engedetlenkednünk, vagy külföldre költözünk.
Igen, mindent megpróbáltak, hogy a maguk előnyére lejtsen a pálya. Igen, szinte mindenhol lehetnek beépített szabotáló embereik, s mindent elkövetnek azért, hogy az ellenzék szétaprózódjon. S az is nyilvánvaló, hogy tudatosan dolgoznak azon, hogy mindenki (Te is!), akit nem tudnak átverni váljon apolitikussá, a leválthatóságukat illetően pesszimistává, s hogy az ő szavazóikon kívül lehetőleg mindenki maradjon otthon április 8-án.
Csakhogy mindezek ellenére is elhajthatjuk őket! Tegyük épp az ellenkezőjét annak, amit várnak tőlünk, amire tudatosan "programoznak". Szánjunk rá fél órát, s most mindenképp menjünk el szavazni! Mindannyian, azok is, akik eddig sosem láttak belülről szavazófülkét, s akkor is, ha nem hiszünk a változás lehetőségében. Tegyük a Köztársaság (R.I.P.) '89-es kikiáltásához fogható történelmi nappá azt a vasárnapot – vagyunk hozzá elegen, csak tegyük hozzá mindannyian a magunk apró részét!

Persze, most jogosan merülhet fel Benned, hogy mi alapján válassz, kire szavazz ebből a szánalmasnak és dilettánsnak látszó ellenzéki felhozatalból, de hidd el: újabb négy fideszes évnél szinte bármi jobb. A károk visszafordításának lehetőségeit tekintve pedig mindenképp az utolsó pillanatban vagyunk. 

A következő bejegyzésben meg is osztok pár egyszerű tippet, melyekkel mindenki, aki változást akar, rengeteget tehet ennek elérése érdekében!